közben itt motoszkál bennem az érzés, hogy emellett mennyire jó lenne ha más érzéseit, vagyis jelen esetben a te érzéseidet hallgatnám a sajátom helyett/mellett... közben meg érzem hogy zuhanok, miközben magamba szívom ennek a színekkel teli tavaszi éjszakának a levegőjét...de mégis érzem ezt a zuhanást, amit az jelent, hogy újra egyedül maradok nem lesz kivel megosztanom az érzéseimet, miközben   meztelenül szorosan átölelem őt...

Olaszországi utamról májusban

2011. Majus 16. Hetfo hajnali ketto fele...

Ez az elso bejegyzesem.
Ezen az ejszakan vegre elkezdek irni, amire mar a kezdetek ota vagyom.
Az elektroniks vilag altal rabul ejtve, valahogy a naploiras mar nem adta ugyanazt az erzest, mint amire vagytam.
A blogiras a kommunikacio illuzioja.
Hisszuk, hogy valahol valaki elolvassa, mig a naploiras csak magunknak szol.

Regebben feltem nekiallni a naploirasnak attol rettegve, hogy nem tudom hogy fogok felkelni, nem minthogyha az elmult honapokban ez igazabol szamitott volna.
De ez az egyik paranoija volt, amiert elmenukultem es utrakeltem.
Idotlensegre, hegyekre, es a szemem elott vegtelenul elterulo termeszetre vagytam.

Osszeszorult a gyomrom, es egesz lenyem, mikor egy ronda, modern epuletet lattam, vagy tudtam a kozelemben s aztan ahogy egyre kijebb ertem a villanyoszlopoktol is.
Nagyon sok mindent szeretnek leirni, hogy feloldozast nyerhessek az onmagammal szemben erzett harag, es szegyen, onmagam hibaztatasa alol, amiert az egesz ut nem ugy sikerult, ahogy szerettem volna, es valahogy az egeszet olyan negativ szinben latom most, amikor talan remelhetoleg lassan felszakadoznak a felhok.


Szeretnem a kezdtekenel kezdeni, de leginkabb a lelkiismeretfurdalasomat szeretnem eloszlatni, az elmult harom honap semmitevese miatt.

Februar elsejen erkeztem meg ujra Olaszorszagba.Bolognaba.
Par napot toltottem Bolognaban Manuellanal,es rettenetes szorongtam minden emberi megnyilvanulastol, beszedtol...
Mar nem is emlekeztem, hogy ennyire felek.
Emlekszem egy capuccinora egy telezsufolt kavehazban. Meg mindig feltem cappuccinot rendelni, ami talan meg ma is elofordul...
Megneztem azokat a helyeket, amelyeket azt gondoltam meg nem lattam... talalkoztam Valentinaval, aki nagyon faradt volt.
Vettem neki egy kis lila viragos fuzetet, tavol ereztem magamtol, es talan tulzottan eroltetettem a talalkozast, de egyedul ereztem magam...
Masodik nap atmentem egy Angelica nevezetu lanyhoz aludni.
Angelicaval atmentunk ket baratjanak a lakasaba.
Erdekes este volt, de szornyu... sokat beszeltunk szinhazrol, ket rendkivul fiatal fiu volt ott, es valami borzalmas filmet neztek.
Egyszerre ket monitor on is ment valami film,  mindketto rendkivul nyomaszto volt.
Az egyik fiu azt mondta nem hiszi hogy Grotowski technikajat ma is lehetne tanitani, mert az vele egyutt tavozott.
Soha nem probalta...Kalapot hordott, mindenrol hatarozott velemenye volt, es konyveket lopott a feltrinellibol.

En is szerettem volna, de nem volt hozza merszem.
Masnap azt hiszem Firenzebe mentem, maris alig volt penzem.
Nem mentem el most sem az Uffizibe.
Alessandroval talalkoztam, akinek szamat egy 5 evvel ezelott, az Olaszorszagi utazasom soran irt naplomban talaltam meg.

Hianyzik Bologna, Emilia Romagna, es persze Szicila, del-Olaszorszag is.
Miert pont itt vagyok? Pisaban?
Nem tudom.
Mielott hazamentem volna karacsonyra, es a Mama halalara...
Idetevedtem, es beleszerettem ebbe a kisse az elmulast idezo varosba, omladozo falaival a lelegzetelallito ferdetoronnyal, az Arnoval, es a ponterol (hid) lathato hegyekkel.
Waffelt ettem nutellaval,es forrocsokoladeval.
Antonio felhivott hogy talalkozzunk, Bolognaba ezert en kicsit sietve jartam a varost, aminek kicsiny kis utcacskaiba egyre jobban beleszerettem.
Azt irtam Anyunak, itt eltudnam kepzelni az eletem.
A penz ami a zsebemben volt szabadsagerzest adott.

Maradtam volna meg szivesen, de vart Antonio.
Es Olaszorszagban eloszor tortent meg velem, hogy valaki kijott elem a vonatallomasra.
Ott volt Manuella is akivel akkor igazan jot beszelgettem.
Rendkivul zavart voltam, es boldogtalannak ereztem magam.

Antonioval ultunk egy kavezoban es nem mertem megmondani neki, hogy olaszul beszeljen....
Azt kerdezte boldog vagyok e, ugy ereztem legszivesebben sirnek erre a kerdesre valaszolva.
Elementunk egy karacsoyi vasarra.
Kis kirakodovasar volt, Antonio mindenkit ismert, es en is szerettem volna olyan szabad lenni, amilyen o.
De belul nagyon nyugtalan voltam.
Cantuccini utan jartunk.
Es megvettem a karacsonyi Panettonekat.
Ez egy szep pillanat volt, de kozben es aggodtam, mert  Antonio vart ram.

Imadom Bologna utcait, a hazak voroses szinet, a boltiveket, a Bolognai nyelvjarast ami annyira termeszetes. Szeretem hallgatni, s kozben ugy erzem igazan folyik a ver az ereimben, kave illata szall, bemegyek egy kavezoba, es hallgatom ahogy az olaszok beszelnek,  ahogy a kavefozo odakoppan majd  ahogy felteszik a kovetkezo esszpresszot.

"Un cappuccino deka per favor."
Gyonyoruek az emberek, foleg a nok.Es isteni a cappucino. 
A noknek gyonyoru hullamos barna hajuk van, es akkor is szepnek erzik magukat, ha koverek, vagy csak egy kicsivel kerekebbek mint az a a mai divat.
Olaszul ugy mondjak ciocciotella (csicsotella), sokkal szebben hangzik, mint barmely magyar szo, amit erre a jelensegre talalni lehetne.
Sodrok egy cigarettat, es valoszinuleg veszek valami uj edesseget amit meg nem probaltam ki.
Most a forgacsfankon volt a sor, ami a karneval hozzatartozoja- nem sok ujdonsagot hozott...
( a karnevalt sajnos kihagytam...errol bovebben maskor)


De az elmult honapokrol szerettem volna irni, amibol pontosan kethet wwooffolas tudok felmutatni.
De mar folyekonyan beszelek olaszul...
es meg mindig rosszul erzem magam.
Azzal, hogy folyamatosan hibaztatatom magam elobbre nem vezet, de jo lenne szepnek latni az elmult nyolc honapot.
Nem megy.

De attol felek, ha tovabb vergodom mindent beborit, es magaval huz ez a ...dolog.
A szorongas, a felelmek, a negativ erzesek es gondolatok...
De valami nyilogat, me ha nehezen is...
nekem kell, nekem fontos hogy vele joban legyek, de olyan nehez, olyan nehez vele barmirol is beszelni... vajon miert?